Ott fekszem mint egy darab farönk. Csókolnak de nem érzek semmit. Vagy
még ami még ennél is rosszabb arra vágyom, hogy valaki más csókoljon.
Most vagyok a legmagányosabb amikor nem vagyok egyedül. Hiába a gyengéd
csók ha a szíven őrülten messze száll. Nem szeretlek. Nem téged
szeretlek. Sajnállak, de nem megy így tovább. Hogy keveredhettem ebbe a
szituációba? Talán azért vagyok én most itt mert le akartam zárni. Azt
hiszem így volt a legegyszrűbb. Így érted majd meg a legkönnyebben, hogy
köztünk nem lehet semmi. Hiába a fizikai vonzalom, de nem szeretlek.
Nem vagyok képes rá, és te sem akarod, hogy szeresselek. Nem voltunk és
nem is leszünk szeretők. Talán egy más helyzetben, de nem ebben az
univerzumban és nem ebben az életben. Hidd el nekem. Egyszer majd valaki
nagyon szerencsés lesz, hogy téged megkaphat, de az a valaki nem én
leszek. Tényleg kedves vagy és gyengéd. De ez az egész dolog nem helyes.
Előhoztad a kegyetlen énem. Nem tehetek róla, de egy részem élvezi,
hogy szenvedsz. Mert én nem szeretlek téged. Valóban hideg vagyok mint
egy darab jég. Amit te akarsz azt nem kaphatod meg egy igazán érző
embertől. Nem akarod, hogy szeressenek és én valóban elzártam a
szívemet. Nekem is megvannak a határaim ne kérd, hogy átlépjem őked. Nem
vagyok állat, hogy ne legyek képes uralkodni az ösztöneimen. Te vagy a
saját szenvedésed oka én csak egy tünet vagyok. Te akartad ezt a
szenvedést magadnak én megmondtam, hogy nem engedek...
