"Az ENFP-knek megvan a “hülyeség kapcsolójuk”. Tudnak intellektuálisak, komolyak és üzletszerűek lenni egy ideig, de ha lehetőségük van rá, átállítják a kapcsolót..." digitálispszichológia.hu
Az egyik reggel isteni szikraként pattant be, hogy mi van, ha a máj fájdalmamat a pajzsmirigy gyógyszerem okozza (természetesen a szakirodalom szerint a máj nem fáj és persze a hasam nem is ott fáj ahol a májam van, de én persze jobban tudom). Rábuktam a telefonomra és elkezdtem kutatni. Természetesen nem találtam semmi olyat, ami a gyógyszeremet hibáztatta volna. De sikerült magam a változatosság kedvéért ön diagnosztizálni. Valóban az orvos azt mondta, hogy kitapintható a májam, de azt is mondta, hogy ez még nem jelent semmit. A hasi ultrahangra, meg ugyebár nem fogok tudni elmenni, mert aznap állok munkába. Szóval marad az öndiagnózis. Arról úgysem tud senki sem meggyőzni, hogy az orvosok nem hülyék. Öt és fél évig voltam együtt eggyel. Ő is hülye volt. És, ha már ő azt mondja, hogy az orvostanhallgatók többsége hülye az egyenes párhuzam avval, hogy az orvos is hülye. Én már pediglen, ha halálos beteg nem is, de minden bizonnyal zsírmájam van. A koleszterin szintem borzasztó, a triglicerid szintem sem megfelelő, és persze a THS értékem az egekben van (kettő századdal, de hát ez így is borzasztó). Természetesen azt az aprócska tényt elhallgattam a vérvételem alkalmával az orvosom elől, hogy már hónapok óta elfelejtettem szedni a pajzsmirigy gyógyszert. Amikor felajánlotta, hogy esetleg növelni kéne a gyógyszer adagomat napi félről egyre nagy bőszen sunnyogtam. És azt is hozzátette, hogy lehetséges, hogy csak jódhiányom van. Erre persze elgondolkoztam, hogy ha gyógyszer nélkül is csak ennyivel ugrik az értékem a normális fölé, akkor vajon miért is szedjek én gyógyszert. Ja hát persze, mert nem szeretem a sót (és a jódozott só is csak só). És a napi fél tabletta elfogyasztása még mindig jobb, mint sós ételeket enni. És így nem kell leszokni a családom terrorizálásáról, miszerint az ételek, melyeket csinálnak ehetetlenül sósak.
A mai reggel azonban vérvételem eredményét tragikusnak ítéltem meg. Na nézzük csak, nézzük csak mi a teendő. Te úr Isten, ha zsírmájad van akkor az egyenes út az epekőhöz. Nekem meg aztán nulla a fájdalom tűrésem. Szóval az borzalmas. Azt mondják, hogy az epe görcs rosszabb mint a szülés. Nekem meg aztán ilyenem nem lehet. Na, mit is kell tennem? Á szóval szerezzek be keserű sót, olívaolajat, meg grapefruitot. Á, szóval a keserű só borzalmasan keserű. No de hát még a grapefruit is borzalmasan keserű. Fujj, én utálom a keserű dolgokat. Aztán nézzük csak másfél deci hidegen sajtolt olívaolaj. Ezek megőrültek. Tudják mennyibe kerül az? Plusz meginni másfél deci olajat grapefruit lével összekeverve. Undorító! Na jó, ezt azért nem kéne végig csinálni. Nézzük csak milyen más alternatíva van még. Ez a cikk azt írja, hogy a zsírmáj visszafordítható. Ez már mindjárt jobban hangzik. Nézzük csak. Szóval napi ötezer milligramm c-vitamin kettő-négy napig. Ez még vállalható. Aztán ott van még a diéta. Sok sok zöldség minimális hús. Kerüljük a zsíros dolgokat. Á, ez megvalósítható, csak anyut kell valahogy rávenni. Kimegyek a konyhába és előadom hirtelen jött felismerésemet, miszerint nekem zsírmájam van és most kb. meg fogok halni és most mindkettőnknek drasztikus változtatásokat kell beiktatnunk az életünkbe. Édesanyám rám néz és fáradtan végigmér. Az én problémám iránti szimpatizálás legkisebb jelen nélkül megjegyzi, hogy olyan vagyok mint az apám, és hogy már megint milyen hülye betegséget találtam ki magamnak és hogy hagyjam békén.
-De anyuci. Napi ötezer milligramm c-vitamin pár napig nem olyan vészes.
-Lehet, de nekem az autoimmun miatt gyengítik az immunrendszeremet. Nem vehetek be c-vitamint.
-Akkor mit szólsz a máj kímélő diétához. Nem is olyan vészes, csak nem szabad nagyon húst enni.
-De mi nem is eszünk sok húst.
-Dehogyis nem és ezt tudod mennyire káros?
-Jól van, de nekem erre most nincsen időm. Mindjárt indulnom kell. -hanyagul lepakolja a gyógyszeres dobozt. -Keress magadnak c-vitamint.
-De anyuci! Most gondolj bele, hogy milyen jó lenne, ha mi együtt nekiállnánk diétázni. Nem olyan nehéz az, csak nem eszünk húst, viszont ehetünk sok zöldséget. Ja és azt írják, hogy a tésztaféléket is el kell hagyni, mert azt a szervezet rögtön zsírrá alakítja és az nagyon rossz. Ó, és persze nem szabad krumplit sem enni ugyebár. Á és persze a zsíros dolgokat is el kell hagyni. Szóval lehet enni nagyon sok nyers zöldséget. Például céklát. -végignézem a zöldségfelhozatalunkat. - A pajzsmirigy miatt elvileg nem szabadna enni, brokkolit, megy karalábét, és káposztát, meg kelkáposztát sem. -anyu ekkor már igen furcsán néz. - Na nézzük is csak akkor mit is lehet enni. Á, gyümölcsöt sem szabad enni mert abban sok a cukor. Na szóval, lehet ugyebár enni répát, meg céklát... meg retket... - anyu finoman jelzi, hogy most már elég és otthagy az eszmefuttatásom kellős közepén.
Természetesen eldöntöttem, hogy innét életmód változás van és én már pediglen nem eszek semmiféle káros dolgot.
Aznap este a téren. baráti találkozót tartottunk. A tanárnő barátnőm megérkezvén megkérdezte, hogy hogy telt a napunk mire a másik.
-Elmentünk Orfűre és mi úsztunk Anna pedig a parton ült.
-A parton? De hát olyan finom meleg a víz.
-Nem mert fáj a hasam, attól meg csak rosszabb lenne.
-De hát Orfű is olyan mint a Balaton, hidd el meggyógyultál volna.
-Nem nem hiszem. Különben is azt hiszem, hogy valami felfázás félét szedhettem be. Olyan furcsa érzés odabent. Azt hiszem ott követtem el a hibát, hogy a héten fürödtem, és nem mostam előtte lábat.
-De hát én is fürdök és nem szoktam lábat mosni előtte és semmi bajom.
-Jó de én mezítláb mászkálok az úton és gondolj bele, hogy mennyi baci van a talpadon.
-Te meg szoktad mosni a lábadat fürdés előtt?
-Meg és most elfelejtettem. És látod azóta fáj a hasam.
-Nem jött meg véletlenül?
-Nem múlt héten lett vége.
-Neked amúgy is vannak furcsa dolgaid. - veti oda társaságunk jelenlegi egyedüli fiú tagja.
-Ja igen, hogy minden egyes hónapban gomba krémmel kenegeted a lábadat. -mondja a másik barátnőm.
-Igen tudom. A pedikűrös is mindig azt mondja, hogy nincsen gombám...
-Persze mert kezelted ugye? -veti oda a tanárnő barátnőm a maga pajkos cinizmusával.
-Pontosan.
-Kérsz bort? - kérdezi a fiú barátunk
-Á, nem. Most kímélni szeretném a májamat. Tudod fáj a hasam. És különben is a szóda sokkal kifizetődőbb. De azért megkóstolhatnám a tiéd? - egy picit beleszimatolok és belehörpintek.- Juj ez nagyon finom. A tiédet is megkóstolhatom? -nézek a másik barátnőmre és elveszem a poharát- Ú, a tiéd jobb.
-Biztos nem kérsz egy bort?
-Nem ki van csukva.
-Én azon gondolkoztam, hogy vajon a tüdőd egészségére vajon nem gondoltál e. -veti oda nekem mosolyogva a nem dohányzó tanárnő barátnőm.
Sétálunk a Perczel Mór utcán. Az egyik barátnőm ecseteli, hogy képzeljük van már kókuszos sportszelet is, ami még ráadásul dupla. Ha megeszel egyet akkor ott vár rád a másik. És, hogy milyen isteni finom. Mindezt nézve rám és a másik barátnőnkre aki már három hete paleo diétát tart. Ezt a sportszeletet persze nem lehet máshol kapni csak a Perczel Mór utcai kisboltban. Ahonnét hoz is gyorsan kettőt. Beleszimatolok.
-Kérsz? Én mondtam, hogy vegyél.
-Á nem cukrot szigorúan tilos a májkímélő diétánál fogyasztani.
-Látjátok én azért vagyok ilyen sovány mert ezt eszem.
-Mert csak ezt eszed.
Az este folyamán römizés közben előmászott a szotyi valakinek a táskájából. Már az illata is jó.
-Szotyit valaki?
-Á... A májkímélő diétában nem szabad olajos magvakat enni. Micsoda kár.
A többiek eszik a szotyit, majd előmászik a második csomag...
-Ez sós szotyi?
-Igen
-Júj az a legfinomabb.
-Kérsz?
-Á nem.
A többiek majszolják a szotyit.
-Ez az, megint nyertem. Á, nem szeretek nyerni az olyan unalmas, sokkal jobb utolsó előttinek lenni. Hmm... hát abból csak nem lesz baj, ha megeszek egy darab szotyit?
Ezzel a lendülettel magam elé halmozva egy kisebb halom szotyit...
Éjfél után hazaérve anyu megkérdezte.
-Megeszed a maradék tésztát?
-Igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése