Húsleves teória, avagy az univerzumok találkozása

    Régebben nem egyszer meredten bámultam a húslevesen úszó zsírszigeteket. Nem kultiváltam a húslevest, talán ezért is, bőven akadt időm elkalandozni a fintorgás közepette. Hát nem bámulatos, ahogy ott kóvályognak a gőzölgő leves felszínén! Az ember és a szigetek mennyire hasonlóak, egy univerzum, ami ugyan változik az évek folyamán, mégis az alap természete megmarad. 

   Amíg a leves forró, addig a zsírszigetecskék gyorsan mozognak és változtatják a helyüket, alakjukat. Csatlakoznak más zsír szigetekkel, aztán különválnak. Ilyen a fiatalság, amikor az ember lelke még túl heves, alakulóban van. Az emberi kapcsolatai is dinamikusak, kóstolgatják az életet, könnyebben ismerkedik és könnyebben válik meg másoktól. 

    Ha a szigetek gyorsan ütköznek akkor nagyobb a valószínűséggel válnak szét. Amikor már nem bugyog a leves akkor azok is lelassulnak, elkezdenek keringeni. Az ember gyerek felnő és jó esetben már ismeri önmagát. Megszilárdul az értékrendje, rájön, hogy mit akar az élettől, nem csapong, állandóságra vágyik. 

    Azt hiszem azt, hogy az embernek meg kell ismernie önmagát, ragaszkodnia kell az énjéhez. Az öntudatosság egy olyan követelmény, amely nélkül az emberek nem képesek kapcsolatokat kialakítani. Ha nem ismered önmagad, akkor nem fogod tudni megítélni, hogy az a másik lény beleillik e a te univerzumodba. Ugyan támadások érinek a tökéletlenséged folytán, mégse akarj mindenáron megváltozni, hiszen lehetséges, hogy a te zsírpacádnak pont azok a gyom tulajdonságaid fognak tetszeni amiket más erőszakkal ki akart belőled gyomlálni. A tökéletes végtelenül unalmas. 

    Vannak olyan szerencsés párok azonban, akik még a forró leves alatt csatlakoztak és együtt is maradtak. De az is előfordulhat, hogy egy harmadik zsírpaca belefut a nagyobba és akkor kiszakad egy darab. Ilyen amikor egy harmadik fél miatt tönkremegy egy kapcsolat. 

     Ha két ember nem ellenkező irányba halad, akkor hiába is érintkeznek, nem válnak egyé, vagy ha egyé is válnak akkor sem sokáig. Két össze nem illő, az alap értékrendben másra vágyó személy nem alkothat egy párt, de akkor sem, ha ugyan közös az irány, méis az egyiük gyorsabban halad. Ha pedig nagy köztük a távolság, akkor hiába a közös irányvonal meg az ütem, mégsem fognak egyesülni. 

    Az is baj, ha kihűl a leves. Akkor hiába is haladnak ugyanabban az ütemben egymás mellett. A megdermedt szigetek  képtelenek az  összeolvadásra. Jobb folyton melegen tartani. Ha ez mégsem lehetséges, akkor ha a közeledbe kerül egy másik zsírsziget akkor legalább annyira melegítsd fel a szíved, hogy legyen lehetőségetek közel kerülni egymáshoz! Egy ember sem képes folyton lángolni. Időről időre bizony kihűl az a szív. 

     Ideális helyzetben az emberi szív, nem túl forró, de nem is hideg. Ha rettegünk a magánytól, akkor elijesztjük a másikat. Ha pedig magunkba zárkózunk, tekintetünket befelé fordítva, akkor a levesben úszó ránk váró zsírszigetek láthatatlanok lesznek számunkra és ugyanúgy egyedül maradunk. A külvilágra való nyitás megnöveli az esélyeidet. 

    Ha a másik zsírsziget dermedt, haladj csak tovább a levesben. Talán egyszer majd felolvad, ám meglehet, hogy nem is a te szigeted. Szerencsére a megannyi gátló tényező ellenére is előfordulhat, hog két szív összeolvad és úgy is marad. Élvezd ki, mert akkor közös az univerzum!