Életképek: A fejemen koppanó kalapács

"És képzeld, még a WC-re is követ és ott is mondja és csak mondja" ezen kijelentés unokatestvérem volt férjének a szájából jött a nagynénémre vonatkozóan. És valóban nem ismerek még egy olyan embert, mint ő. Sokan, sokféleképpen jellemezték már, de egy dolog biztos, ha meghallom a jellegzetes dobogást a lépcsőn összeszorul a gyomrom. A ház megremeg és ő közeledik. Olyan érzés ez mint amikor horror filmet nézel és még nem látod a szörnyeteget, de tudod hogy ott van és, hogy bármelyik pillanatban feltűnhet és félsz.

Amikor kedves gazdaság ismeret tanárnőm gúnyosan megjegyezte, hogy írjak a saját életemről akkor arra gondoltam, hogy egyszer eljön majd az a pont, amikor is a nagynéném, mint az életem egyik leradírozhatatlan része, az írásaim része lesz. 

Kettőnk kapcsolata finoman szólva is viharos. Egy dolog mindenképpen jellemzi és ez a kölcsönös tisztelet hiánya, hogy mindketten megpróbáljuk megnevelni a másikat. Míg édesanyám önfeláldozó és egy igazi szeretetgombóc és maga a megtestesült jóindulat, addig nővére ennek a teljes ellentéte. Az a fajta ember aki folyton csak a negatívumot látja az emberekben. Ez alól persze csupán önmaga képez kivételt, hiszen hosszas órákon keresztül képes dicsőíteni önmagát és magyarázni újabb dicső gondolatait, ezáltal bebizonyítva, hogy ő mennyivel okosabb mint bárki más. Képes minden egyes pillanatban bele mászni az aurádba nem törődve avval, ha vendég van nálad, vagy ha éppen tanulsz, vagy ha éppen trónolsz a WC-n. Hosszú éves egymást szekálásunknak csupán egyetlen eredménye volt. Az, hogy Dea megtanult kopogni. Természetesen a választ már nem várja meg és benyit, nem törődve avval, hogy éppen félmeztelen vagy, vagy hogy éppen az aktuális barátod van nálad. Ha arra vetemedsz, hogy kulcsra zárod az ajtót, akkor az addig veri amíg ki nem nyitod.

A lépcsőfokok megremegnek, erőszakosan koppan a cipő a fán, a szívverésed felgyorsul, a lélegzeted elakad. Közeledik. A bejárati ajtó feljajdul. Hurrá! Nem az én szobámba jött be. De sosem tudhatod, mikor jön ki, és mikor kopog az ajtón. Szívdobogás. 

-Buba az Annát minden munkahelyéről ki fogják rúgni, mert olyan figyelmetlen és folyamatosan lefetyel. Nincs még egy olyan munkahely ahol ezt el tudják viselni. -ecseteli anyámnak. Majd kifejti, hogy én minden fajta munkára alkalmatlan vagyok. Természetesen ugyanezt a férjétől is megkapom minden nap. 

Bám, bam, bám, bam, bám... a lépcső koppanása akár a fejemnek ütődő kalapács. 

-Az apu annyira utálta a Stamler nagyapádat. képzeld amikor elmentek vacsorázni, folyamatosan csak a pénzről beszélt. Apu ezt nem tudta elviselni. Borzalmas ember volt.

-Lehet, de a papi nagyon szeretett engem. És gyerekkorom legszebb emlékei hozzá kötődnek, míg a te apádról egy szem emlékem sincs. Hányszor is láttam életemben. Á, igen. Kétszer. Ebből egyszer amikor megszülettem. Szóval lehetséges, hogy a nagyapa fantasztikus ember volt, de én nem ismertem, nem tudom megítélni.

Amikor a nagynéném megjelenik a barátnőim többnyire elrejtőznek a szobámba. Majd amikor úgy tűnik, hogy csönd van kidugják a fejüket.

-Elment már?

Ha anyu a kórházban van, hiába keltem már fel hatkor, megpróbálok a szobámban maradni. Ha azt hiszi, hogy alszom akkor talán nem jön be zaklatni. Megvárom amíg elmegy és csak utána merészkedek ki.

-Itthon van a nagynénéd? -kérdezi anyu volt munkatársa félősen?

-Sajnos itthon.

-Hát, ha bejön akkor megmondhatom neki, hogy én most hozzád jöttem filmezni és, hogy nincs időm az ő laptopját szerelni. Már elgondolkoztam azon, hogy ha még egyszer megkér, hogy nézzek rá a laptopjára, akkor pénzt kérek érte. Csak a rátok való tekintettel nem tettem még meg. Valahányszor eljövök hozzátok letámad avval a hülye laptoppal. Egyszerűen nem tudja megérteni, hogy az a laptop valamikor régen ugyan jó volt, de már elavult és én nem tudok csodákat tenni vele. Nekem is van életem és én hozzád jöttem és nem hozzá...

-Annnnaaaaaa!!! Az új munkahelyeden köss csomót a nyelvedre!!! Senki sem lesz kíváncsi a te értelmetlen makogásodra.

-Annnnnnaaaaaa!!! Miért nem próbálod fel a nadrágomat? -talán, mert kb. húsz centivel vagyok magasabb, de mindegy.

-Annnnnnnaaaaaaaa!!! Fordítsd ezt le nekem! -az orrom elé dug egy google fordítóval összerakott angol mondatot, aminek semmi értelme- Ez a mondat ugye jó?

-Annnnnaaaaa! Van hagymátok?

-Annaaaaa! Van citromotok?

-Annnaaaa! Van tejfölötök?

-Akkor most tartozol ötven forinttal. 

Lejön egy halom mosatlan ruhával, mert tönkre ment a mosógépe vagy egy éve és fukar venni egy újat.

-Hát én nem értem, hogy nektek mire megy el ennyi pénz! Mi alig költünk ételre és mindig kitart.

-Dea, esetleg van egy hagymád?

-Lusta vagy elmenni boltba?

Bám, bam, bám, bam, bám... a lépcső koppanása akár a fejemen koppanó kalapács. Lenyomódik a kilincs, panaszosan feljajdul az ajtó.

-Annnnnaaaaaa!!!!