Hazugságok...
Titkok... Az emberek szörnyen bonyolultak. Ki igazodik ki a
történetek katyvaszában? Mit illik és mit nem? A beilleszkedésnek
ára van. Annak aki a magányhoz szokott igen nagy erőfeszítés
megfelelni egy társaságnak és szörnyen fárasztó. De cserébe
nem vagy magányos egy röpke időre. Hol jön el az a pont mikor
elveszíted önmagad? Mikor szűnik meg az én és mikor veszi át
azt a kollektív tudat? Ne felejtsd el, hogy te is ott vagy, mert a
tükörképed megmarad és nem titkolózhatsz!
Egy aprócska kis remény, mely szertefoszlik. A türelem játék. Valami, ami látszólag elkezdődik aztán mégsem. Az egész kilátástalan. A kiszolgáltatottságban rejlő fájdalom. Nőnek lenni... Ez a blog lesz a tárháza a kusza gondolatoknak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Vágy
Mint alkotó lény úgy érzem, hogy ez az elmúlt év maga volt a pokol. És nem csak ez év, hanem az ezt megelőző évek is. Nem írtam és festettem...
-
Mint alkotó lény úgy érzem, hogy ez az elmúlt év maga volt a pokol. És nem csak ez év, hanem az ezt megelőző évek is. Nem írtam és festettem...
-
Aki harmincnégy évesen még egyedül van az mind nehéz eset, boncolgatta tegnap az egyik kedves barátnőm. És valóban. Abban az időszakomba...
-
2019.06.05 Lehetséges, hogy nem foglak mindig szeretni és nem tudom, hogy te valaha szeretni fogsz engem. Jelenleg nem érzem, hogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése