A
dolgok, amiket másokért feladtál tüskeként élnek benned tovább.
Mert az ember igenis önző, alkalmazkodásra kevéssé képes lény.
Ott marad benned a fájó érzés, hogy "mi lett volna, ha...".
De a múlt meg nem változtatható. Döntéseid terhét egy életen
át cipeled.
Egy aprócska kis remény, mely szertefoszlik. A türelem játék. Valami, ami látszólag elkezdődik aztán mégsem. Az egész kilátástalan. A kiszolgáltatottságban rejlő fájdalom. Nőnek lenni... Ez a blog lesz a tárháza a kusza gondolatoknak.
2018. szeptember 13., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Vágy
Mint alkotó lény úgy érzem, hogy ez az elmúlt év maga volt a pokol. És nem csak ez év, hanem az ezt megelőző évek is. Nem írtam és festettem...
-
Mint alkotó lény úgy érzem, hogy ez az elmúlt év maga volt a pokol. És nem csak ez év, hanem az ezt megelőző évek is. Nem írtam és festettem...
-
Aki harmincnégy évesen még egyedül van az mind nehéz eset, boncolgatta tegnap az egyik kedves barátnőm. És valóban. Abban az időszakomba...
-
2019.06.05 Lehetséges, hogy nem foglak mindig szeretni és nem tudom, hogy te valaha szeretni fogsz engem. Jelenleg nem érzem, hogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése