Már Szöul óta nem csókolóztam senkivel. Három kő kemény év valami nélkül, amit annyira szerettem. Hát akkor mért kellet így alakulnia a folytatásnak?
Az első randinak semmi köze sem volt egy hagyományos randihoz. És pont attól volt jó. És már hosszú évek óta nem tetszett senki sem ennyire. Még annak ellenére is, hogy ugyan szeretem a vékony fiúkat, de ő messzemenőkig meghaladja az én limitemet. Mindegy és még kedves is és jól csókol, de...
Tegnap előtt egy ismerősöm kifejtette, hogy hogyan ne irtsam ki a darazsakat az ablakom alatt, mert a a barátnője házának a teteje leégett a kísérletben. Aztán jött a leszakadt gépszíj és sorolhatnám. Ismerősöm született balszerencsés. Folyton egy fekete felhő lebeg a feje felett. No de lehet, hogy ez a balszerencse ragadós? Mindenesetre tegnap így éreztem.
A tökéletes spontán randi beszélgetéssel, csókkal öleléssel... erre: -Anna te dohányzol? - Randi előtt hajat mostam, friss ruhát húzta és fél óráig sikáltam a fogam és a nyelvem... Erre nem majdnem elájul a nikotinos nyálamtól... Ilyen sem volt még.
Mi lenne, ha a mesében a hófehérkét megcsókoló herceg meghalna a méregtől, hófehérke pedig felébredne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése