A
Duna partján sétálva megláttam egy nénit, aki egy sörös üvegbe
dugdosott valami növényt. Megálltam és néztem. Aztán
összeszedtem minden bátorságomat és az idegenektől való
ösztönös félelmemet legyőzve megszólítottam.
-Elnézést,
de van annak valamilyen oka, hogy virágot tesz ebbe az üvegbe?
-Csak
azért, mert az emberek eldobálják és összetörik. Gondoltam ha
teszek bele valamit, akkor talán akad valaki aki hazaviszi és
feldíszíti és használja. Milyen kár lenne, ha összetörnék.
Nem szeretné hazavinni?
Mondtam,
hogy nem, de lefotózom. Aztán megkérdezte -Szereti -e a csigákat?
- Magamban már gondoltam volna, hogy előkap valamilyen csúszós
csigát a táskájából és biztosan bolond a néni. A kék szemei
is olyan különösen vakítottak. De ekkor folytatta. -No, de nem
olyan csigát tengeri csigát. A táskámon szoktam hordani, de
leszakadt. Gondoltam valakinek odaadom ma. Elfogadná? - Mondtam,
hogy igen. Míg a néni a táskájában kutatott én
belenyúltam a zsebembe és a kezem ügyébe került a Burda túrára
kapott kitűző. És gondoltam a csiga cserébe odaadom a néninek.
-Kedvesem
most meg kell hogy szúrjalak. De nem nagyon csak egy kicsit.
-Miért?-
Kérdeztem vissza.
-Hát
csak úgy babonából. Ha valami szúrósat kapsz akkor meg kell
böknöd azt akitől kaptad. Persze ez főleg a gyerekekre igaz.
Mutasd hol vastag a bőröd!-
Közben
mesélt a néni. Életről a családjáról, versekről, hogy milyen
volt régen és most. Én elmeséltem, hogy közel egy hete valaki
kiragasztott egy Ady verset a Boráros téri hajó megálló üvegére
és minden nap nézem hátha találok egy új írást.
Vagy
egy órát beszélgettünk. Néztük a felhőket a közel szálló
repülőt. Majd elbúcsúzott a néni. Még vissza nézve Mondta: -
Olvasson sokat kedvesem. Minden jót!
-Fogok
és írok is és írni fogok Önről. Minden jót- válaszoltam
és elindultam az ellenkező irányba
Aznap este én tűztem ki írást a Boráros téri hajó megálló üvegjére és utána arra sétálva minden nap megnéztem vajon van e új írás az üvegen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése