Anekdota a népesség fogyásról

    Mi az amivel meg lehet fogni a másikat? A kerítés művészete már évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Néha úgy gondolom, hogy sokkal egyszerűbb volt akkor, amikor a szülők eldöntötték, hogy kivel házasodj össze és kész. Nem volt ez a herce-hurca mint most, nem volt ennyi magányos ember. A mai társadalmunk ugyan szofisztikát próbál lenni, hiszen mi hiszünk a szerelem magasztalásában. Az előre elrendezett házasság barbár dolog. De az igazság az, hogy a mai társadalomban igazán nehéz megtalálni a párodat. Persze különböző tényezők nehezítik az ember boldogulását. Mint például a fürdés és a parfüm. A természetes kiválasztódáshoz az embernek szükségel lenne a testszagokra, de ezt próbáljuk elnyomni. Ez alól én sem képezek kivételt. Megvan a magam parfüm arzenálja. Aztán csodálkoztam azon, ha az éppen kiválasztott alanynak nem tetszett a természetes testszaga. Arról persze nem érkezett visszajelzés, hogy más hogyan vélekedett az én természetes testszagomról, de ilyet egy civilizált ember nem szeret mondani, hogy: „Büdös vagy!” De, azt szeretném leszögezni, hogy ami nekem büdös az másnak meg nem. Ízlés dolga, mint ahogy külsőre sem egyezik a nők véleménye. Nincs olyan, hogy jó pasi. Olyan viszont van, hogy neked mint egyén „jó pasi”. Én személy szerint szeretem, ha egy férfinak van haja, de az egyik legjobb barátnőm a kopaszokra bukik. Viszont annak a kopasznak legyen a testén szőr. A magam részéről inkább preferálnám, ha az illető testszőrzete főleg nyakon felül helyezkedik el, de azért az összkép számít és különben is a magyar ember szerint a kivétel erősítené a szabályt. Szerintem az ideákhoz való ragaszkodás behatárol. Honnét tudhatod, hogy valóban az kell e neked? Homályosan dereng a kép egy tanító meséről amit a nagymamám mesélt. Valamilyen olasz filmből vette, amit én sosem láttam. Miszerint: Egy lány eldönti, hogy gyereket akar és mivel maximalista és nagyon szép ezért meg szeretné szülni a tökéletes gyereket. De a tökéletes gyerekhez egy tökéletes apa jelöltre is szükség van, így a film folyamán a lány megpróbál keresni egy tökéletes férfit. Persze a főhősnőnk minden férfiban talál valamilyen hibát és a film végén feladja a küzdelmet és hozzá megy egy nem tökéletes férfihoz és szül egy csomó csúnya gyereket. Nagymamám azt is szokta mondani, hogy egy férfi csak egy fokkal legyen szebb mint a halál. Aztán szeretett még idézni a Cyrano de Bergerac-ból: „Bocsásd meg nékem ama sértő, balga tettem, hogy csak az arcod szépségét szerettem, mert azt szeretni ami mulandó nemes szívnak kínosan kevés.” Szavaival ellentétben nagymamám hozzá ment egy a nő ügyeiről hírhedt igazi szoknyapecérhez, aki aztán a nagyapám lett. Akinek még a negyvenes éveiben is kocka hasa volt. Nem hazudok, fotó bizonyítékom van róla. Vajon nagymamám megbánta a választását? Ezt már sosem tudom meg. Abban azonban szinte teljesen biztos vagyok, hogy a nagypapám megbánhatta, hogy első látásra beleszeretett a nagymamámba és rögtön megkérte a kezét. -Ha valaki látta a Puszták boszorkányát Hayao Myazaki Vándorló palotájában annak mondanám, hogy: Na olyan az én nagymamám. Mármint az anyai ági.- Erre talán bizonyíték képen szolgál, hogy a nagypapám viszonylag korán elhalálozott szívinfarktusban. Ha ismertem volna talán megkérdezem a nőügyeiről. De nem volt alkalmam ezt megtenni. 

    Mi alapján választunk magunknak párt manapság? Egyrészről ott vannak a külső tényezők. Akárhogy is nézzük, az ért nem árt ha az illető tetszik is. Bár ismertem én már olyat is, hogy valaki a személyisége miatt kezdett egy személyt szépnek látni. Sajnos nagyon sokan csak a külsőt nézik. Aztán, mivel az emberben ott van a vele született túlélési ösztön, ezért szeret olyan párt választani aki képes beleilleni az illető skatulyájába. Vagyis sokan bizony nézik ma csúnya anyagiakat. Az illetőnek legyen egzisztenciája, mert a várható utódot etetni kell valamiből. Ha vagyonos családból jött akkor talán már nyert az ügye, mert könnyebben válasszák ki, és a másik oldalról neki nem kell ragaszkodnia ahhoz, hogy a választottja vagyonos legyen, mert neki úgyis van pénze. Ha az ember meg még nem vagyonos, de szorgalmas és ügyesen forgatja a pénzt akkor is jó esélyekkel pályáz egy párra. Természetesen hiába van kipipálva az egzisztencia, ha az illető szenvedély beteg. Kedves dohányos társaim! Esélyeink egy a társadalom, pontosítok egy a családunk által is elfogadott pár megtalálására, eléggé korlátozva van, mert a csecsemő szervezetére a nikotin nagyon káros. Vagy szokj le, vagy ne csinálj gyereket! Aztán kedves Baranyai társaim. Ott van az a fránya bor. Akár hogy is nézem a legtöbb Pécsi a kelleténél egy kicsit többet néz a pohár fenekére. Az a fránya munkahelyi stressz, meg aztán muszáj szocializálódni, az meg ciki, ha nem iszol alkoholt egy bárban. Tegnap pont megkaptam, hogy mennyire kár, hogy az életvitelem miatt olyan szegény vagyok, hogy csak szódát iszom. Tudom, hogy furcsa, de én szeretek beszélgetni másokkal, de nem szeretek másnapos lenni? A limonádé meg túl savanyú és túl édes. A szóda citrommal pedig pont jó. Nem mindig szeretem a változatosságot. Bőven elég a szervezetemnek, hogy nikotinnal bombázom. Nem kell hozzá még az alkohol és a cukor is. Persze néha még én is áthágom a magam által állított szabályt, és olyankor másnap mindig megbánom. Aztán sajnos a pár választásnál még az idő kérdése is számításba kerül. A munkahelyi románcok korszakát éljük, mert a civilizált ember a legtöbb idejét a munkahelyén tölti és nem otthon. Dolgozz, ameddig felfordulsz. Majd az irodából visznek sírba. Igazán szerencsések azok akik a munkahelyükön találnak maguknak párt, ők ugyanis még látják a kedvesüket. Ugyan az előbbiekben a társadalom által elvárt tulajdonságokat fejtegettem, de a mai magyar társadalomban azok sincsenek teljesen elásva akiknek nincs sokat a tejbe aprítaniuk. Hiszen a mai magyar társadalomban termékenynek lenni kifizetődő. Ha tudsz szülni sok gyereket, vagy nemzeni sokat akkor dől a pénz. Ugyan megértem, hogy az államnak miért kell belenyúlnia a szaporodás kérdésébe, de akkor is kicsit furcsa arra alapozni a gyermek vállalást, hogy majd pénzt kapsz az államtól. Gyereket azért vállaljon az ember, mert szereti és felelősséget szeretne vállalni érte. Aki pedig nem felel meg egyik kritériumnak sem, az hagyatkozzon a személyiségére. Manapság ugyan nem sokan, de mégis akad olyan ember aki főleg a személyiség alapján választ párt, még annak ellenére is hogy a kiválasztott fél sem a külső, sem pedig az egzisztencia kritériumainak sem felel meg. Végezetül szintén hátrányos helyzetben vannak a diagnosztizált mentális problémákkal küzdők és a testi fogyatékkal-, állandó betegséggel élők. Persze, ha az emberek őszintén válaszolnának a pszichológiai tesztekre, vagy elmennének akkor rájöhetnénk, hogy lelki értelemben az egész társadalmunk kehes és diszfunkcionális. Azt hiszem ebben a társadalomban már az a beteg, ha valaki normális. Azoknak, akik önszántukból mentek el egy pszichológushoz, vagy pszichiáterhez és diagnosztizálták őket valamilyen lelki nyavalyával azoknak azt tudnám üzenni, hogy legyenek nagyon büszkék magukra, mert: Egyrészről látnak annyira tisztán, hogy észrevegyék, hogy valami baj van velük (erre nagyon kevés ember képes); Másrészről erőfeszítést tettek azért, hogy megváltozzanak (pedig lustának lenni és beletörődni a dolgokba olyan, de olyan egyszerű); Harmadrészről, ha vannak olyan bátrak és még fel is vállalják, akkor pedig aztán tényleg le a kalappal. Vajon hány diagnosztizálatlan őrült mászkál az utcán aki magát teljesen normálisnak gondolja. 

    Az egyik legjobb barátnőm idestova már hét éve nem talál magának párt és én minduntalan elgondolkozom azon, hogy vajon mi a baja a férfiakkal. De most komolyan. Adott egy lány aki csinos és okos. Ha ez még nem lenne elég, még ráadásul kedves és türelmes is. Tanítja a fél várost. Elvisel minden idiótát. És mind tudjuk abból akad bőven. Miért ő van egyedül és nem az aki mondjuk fűvel fával csalja a barátját/férjét, vagy az aki egyszerű, mint a hátsó fertályom, vagy az aki hisztérika és pokollá teszi másoknak az életét? Mi kell egy férfinak? Ok manapság a vas ággyal ötven kilós lányok a divatosak, de nem hinném, hogy minden férfi csak a divat alapján választana párt, meg különben is a barátnőm lehet, hogy nem csontos, de jó alakú és az arca is szép. Lehet, hogy magas is, de szerintem ez neki pont jól áll. Szóval nem hinném, hogy a külseje miatt nem közelednének hozzá a férfiak. Talán az zavarhatja a férfiakat, hogy a magam fajta idiótákkal szóba áll? Ha erről volna szó, én szívest örömest kiszállok a képből. És most mi a baj a szociálisan érzékeny emberekkel? Vagy talán az a baj, hogy túl kedves? Néha azt hiszem, hogy a férfi egy mazochista állatfajta és egy kedves nő nem képes benne felkelteni a vadász ösztönt. Esetleg a falakkal van baj? Mert azok bizony hét év alatt elég ijesztően meg tudnak nőni. No, de kérdem én nincs olyan férfi ezen a vidéken aki képes körbejárni az erődítményt és megkeresni azt a nyavalyás ajtót és bekopogni rajta? Valamilyen szinten vagyok annyira önző, hogy a rosszabbik részem azt mondja, hogy ez az áldatlan állapot nekem kényelmes, hiszen magányos estéimen olyan jól esik, ha átjön hozzám, vagy én mehetek át hozzá, és addig sem vagyok egyedül. De a jobbik énem jól fejbe kólintja a másikat, hiszen azt kéne nézned, hogy a barátod boldog e. Te csak annak örülj majd, ha a barátod végre talál valakit akit képes szeretni és aki őt is viszont szereti. Addig pedig felhívnám a figyelmét azoknak a férfiaknak akiknek esetleg tetszik a barátnőm, hogy növesszenek tököket. 

    Amúgy a sikeres pártaláláshoz még nem árt felszedni némi magabiztosságot. A magabiztosság vonzó. Legalábbis sokan ezt állítják. De kedves sorstársaim ebben a mai taposómalom társadalomban ugyan hogy szedsz magadra önbizalmat? Ahogy látom, minél inkább átlátja a dolgokat valaki, annál inkább önbizalom hiányos. Valamilyen oknál fogva a buta birka ember a legbiztosabb önmagában. Aztán nem árt, ha az embert biztatják otthon. Az amúgy édes és aranyos anyám mit is szokott vajon mondani: Túl hangos vagy, ezért nem néznek rád a fiúk.; Túl sokat beszélsz, ezért nem néznek rád a fiúk.; Húzd be a hasad! Úgy állsz, mint aki terhes.; Miért nem öltözködsz csinosabban?; Kócos vagy, fésülködjél! -De most fésülködtem.- Akkor is kócos vagy.; Miért néz ki neked már megint olyan zsírosnak a hajad? -De most mostam hajat. Fogd meg! Nem zsíros.- Lehet, de akkor is zsírosnak néz ki és összetapad az egész. Húzd már ki magad! Nem láttad! Ez a pasi is megbámult. -Nem figyeltem.- Természetesen, ha meg nincs párod, akkor az egész családod, meg a család barátai azon fog sajnálkozni minduntalan, hogy te miért vagy egyedül. És kiselőadásba foglalják a párfogás minden apró cseprő fortélyát. Jobb esetben a hátad mögött neveznek reménytelen esetnek, rosszabb esetben 

    Aztán persze, ha ezek után az ember vagy az ember lánya valamilyen isteni csoda által talál mégis egy olyan személyt akit megkedvel és az illető is kedveli őt és valami kialakul, akkor illene azt nem elszúrni. És erre a nem elszúrásra az ember az idősebbektől szokott jó tanácsokat kapni. Mint például, hogy: Ne beszélj az exeidről; Vagy hogy ne telepedj rá a pasira; Hagyd, hogy a pasi is tegyen valamit érted, ne szolgáld ki; Ne legyél túl odaadó; Ne feküdj le vele gyorsan, mert ha ezt megteszed, akkor a férfi vadász ösztöne alább hagy, és onnét már nem leszel többet érdekes, ergo nem fog szeretni. Ha még az okos öregek nem lennének, ott van még egy csomó zseniális online tutorial. A végén pedig, ha az összes tanácsot meghallgatod akkor rá kell döbbenned, hogy ezt is elszúrtam, meg amazt is. Ha meg megpróbálsz mindent betartani akkor, meg azon fogsz görcsölni, hogy vajon akkor elrontottál e valamit. Ha meg görcsölsz, avval már eleve el van rontva az egész. Vannak emberek akik ösztönösen érzik, hogyan kell viselkedni, mások pedig folyamatosan hibákat vétenek. Azt hiszem én az utóbbi csoportba tartozom. Most, ha ezen sorokat olvassa majd férfi egyáltalán. Valóban akkora hiba az exeiről beszélni az embernek? Az ex már a múlt rész. Nem most van. Az ex azért ex mert már megtörtént vége, le van zárva. Annak csak van valami oka, hogy azt választottad, akit és annak is megvan az oka, hogy miért lett az ex az ex. Vajon elbizonytalanodik a férfi attól, ha az ember lánya az exeiről beszél? Ha a férfiaknak szabad, akkor a nőknek miért nem? Vagy az a fránya szex kérdés. Volt, hogy sokat vártam és utána vacak volt az egész. Nem jobb vajon hamarabb megtudni, hogy passzoltok fizikális értelemben, mint várni évszázadokig és aztán utálni az egészet? Ha valakinek csak a szexre kellesz akkor az sem változtatja meg a döntését, ha húzod az agyát. De aztán nyugodtan mondja meg nekem az aki másként látja. Valahogy úgy érzem, hogy az a sok szabály amit az ember felállít az gúzsba köti. Ha nekiállunk játszmázni akkor hol a természetesség? Ha valaki szeret az azért szeressen mert az ember természetes. Ha meg nem szeret, akkor meg nem úgy volt megírva. Annak semmi értelme, ha az ember másnak mutatja magát, mint amilyen, hiszen egy életen át nem lehet játszani. Néha úgy érzem, hogy jobb lett volna férfinak születni. Nem mintha bármi bajom lenne avval, hogy nő vagyok, csak néha olybá tűnik, hogy a nőkkel szembeni elvárásoknak kevésbé tudok annyira megfelelni. Férfi barátaim persze erre a megjegyzése biztosan felhorkannak. Tudom én, hogy nekik is nehéz. Én meg teljesen feleslegesen görcsölök olyan dolgokon amiken igazából nem kéne. Mint például, hogy a pizsama, meg a társas tulajdonosának most miért nem illik megmondanom azt, hogy nagyon jó volt, hogy ott volt mellettem, és hogy nélküle annyira de annyira üres a lakás és jó lenne gyakrabban látni. De persze nem írom, mert egyrészről nagyon utálom a messangert, és fáraszt az egész, másrészről pedig kötnek azok az idióta szabályok, amiket vajon mi a francért tartok be!? Főleg ha egy részét már úgyis megszegtem. Pedig most éppen nagyon szeretet hiányom van és úgy örülnék, ha azt a szeretet hiányt éppen ő töltené be. Egész hétvégén írtam, és hogy őszinte legyek most már kezdem magam nagyon egyedül érezni. Fáradt vagyok, és nem is érdekel engem az a mozi. Bárcsak odajönne és elrabolna. Az egyszem ok amiért én megnézem ma azt a filmet, hogy a ritkán látott barátaimmal is legyek egy kicsit. De miért is három órás az a film?! Majd alszom a moziban ameddig a többiek a filmet nézik. Különben is nem árt türelmet tanulni. Már látom is a lelki szemeim előtt, hogy Gergely barátom mit is mondana: -Ez az egész már megint csak rólad szól és nem róla. Csak a saját önös érdekeidet nézed. Jobban tennéd, ha rá is gondolnál és nem csak magadra! - És valóban a pizsama és a társas tulajdonosának most per pillanat pihenésre van szüksége, ha meg lesz energiája, akkor biztos hogy ír többet, vagy majd jön. A tény, hogy a pizsama még ott van a széken, meg a társas az asztalon megnyugtatóan tudtomra adja, hogy a tulajdonosuk, még valahol az éterben van. 

Anna!

Nem kell nyavalyogni. Nem történt tömegkatasztrófa. Legalábbis a világ ezen a pontján nem. Talán nem kéne annyit bámulnod, ha ott van melletted, az téged is zavarna. Meg nem kéne annyit szaglásznod, mert az furcsa. Lehet, hogy neki éppen jó az illata, de akkor is! Nyugodj le! Nem vagy kutya. 

A mai napi teendők: 

Az ágy beágyazva, pipa. 

Az új fogkrémet több nap után végre bevinni a fürdőszobába, pipa. 

A konyha bútort egyszer letörölni, pipa. 

Reggeli, pipa. 

Ebéd… inkább uzsonna, pipa. 

A virágok megöntözése, hiányos, de nemrég esett. 

Kivenni pénzt a bankautomatából, hogy ki tudjam fizetni a mozi árát, jajj elkések...