Doboz teória 2: Értekezés a szerelemről a barátokra reflektálva

„A szerelem csupán illúzió” - fogalmazta meg tegnap az egyik barátom. Mire egy másik úgy reagált, hogy ő szeretne hinni a szerelemben. Mire az első személy azt mondta: Hogy az ember önző és gyarló és hajlamos a saját érdekeit a másik fölé helyezni. És valóban valahogy mi emberek szeretjük túlmisztifikálni a nagybetűs szerelmet. Igazából mit hívunk szerelemnek? Azt a kémiai reakciót amit a másik fél hormonjai meg meg a te hormonjaid hoznak létre az agyadban, kvázi elveszíted a józan ítélő képességedet és megbolondulsz a másik félért, vagy azt amikor ez az érzés már letisztult és mégis megmarad a szeretet és odafigyelés. Számomra nehéz megállapítani. Amikor a kémia eluralkodik az ember agyán akkor hajlamos az adott félt idealizálni. Szépnek látod, és különlegesnek. Sok esetben rávetítesz egy képet, aztán amikor a kémiai reakciók lecsillapodnak és a rózsaszín köd eltűnik akkor nem biztos, hogy annyira tetszik az az adott személy. Tetszel, vagy tetszel és érdekelsz? Nem mindegy. Be akarod e kebelezni az egyént? Vagy hajlandó vagy illetve hajlandó vagyok e arra, hogy lecsupaszítsam magam és félre tegyem az önzést és a birtoklási vágyat és időt és energiát szánni/szánjak arra hogy az általam választott személyt megismerjem? Nem kierőszakolni a másikból azt, hogy szeressen, hanem hagyni, hogy megismerjétek egymást. Próbálni a külsőségeken és az indulatokon túl meglátni a másik személy lelkét. Figyelni a reakcióit. Megérteni, hogy mit miért tesz. Meghallgatni. Hagyni magad, hogy rájöjj, hogy az a másik személy valójában milyen. Hogy megértsd, hogy képes vagy e hosszú távon szeretni azt a gyarló lényt akit valamilyen oknál fogva kiválasztottál és beletetted a dobozodba. Néha nem árt a dobozt csupán kívülről szemlélni. Mert, ha a dobozt csupán kívülről nézed, akkor egy idő után elfelejted, hogy mit tettél bele. A dobozlakódnak is vannak érzései, amit neked mint doboz tulajdonos - ha már dobozoltad azt a lényt – kutya kötelességed ápolni, megérteni és nem magára hagyni és nem önző módon a saját képedre formálni. Szeretni a embert, de nem szeretni a hibáit, mert a hiba az rossz. A rosszat pedig el kell ítélni. Ha már egyszer úgy esett, hogy valakibe beleszerettél, akkor a szerelmedet ráerőszakolni a másikra és megfojtani őt, az nem feltétlenül bölcs megoldás. Még akkor sem, ha az illető szerelmes szemekkel néz rád. Mert honnét tudod, hogy a doboz lakód éppen milyen körülmények között van? Ha minden áron, erőszakosan az ő dobozlakója akarsz lenni és őt is próbálod vért izzadva az ő akarata ellenére is beletuszkolni a dobozodba, akkor avval magadat is megsérted, meg őt is. Inkább próbáld meg megérteni azt a tényt, hogy az az illető miért nem akar belemenni a te dobozodba és az ő polcán miért nincs hely egy doboznak a te számodra. Ki tudja, ha tényleg szeret, akkor idővel talál helyet számodra is, és talán belemászik a te dobozodba. De adj neki időt és teret. Te csak annyit tehetsz, hogy szépen kibéleled a dobozodat és vársz, esetleg ápolod a lény lelkét, és jót akarsz neki. Ha meg arra a megállapításra jutsz, hogy nincs esélye a dolognak, akkor hagyod azt az illetőt szabadnak lenni.

Barátaimnak... a tegnapi napról

Annak aki azt mondta, hogy: A szerelem csupán illúzió. Azt hiszem, hogy az összes barátom közül te vagy a legbölcsebb. Örülök, hogy van valaki aki rávilágít a saját önzőségemre és nárcizmusomra. És nem csupán e miatt, de nagyon szeretlek. Még úgy is, hogy tudom, hogy volt már olyan, hogy nagyon megbántottalak. És tudom, hogy a butaságaim miatt nehéz engem szeretni. Viszont annak ellenére, hogy nagyon szeretlek, látom, hogy mostanában mennyire boldogtalan vagy, és azt is érzékelem, hogy jelen időben talán az összes barátunk közül én állok tőled a legtávolabb és az én társaságomra vágysz a legkevésbé. És nem tudom, hogy hogy lehetne neked segíteni. És a figyelmetlenségem és az önzőségem nem segít. Mindenesetre olyan jó lenne boldogabbnak látni.

Annak aki egy nagyon esendő barátot szeret. Annak idején amikor összejöttetek, akkor elég sokan úgy gondoltuk, hogy nálad ez az egész csak hóbort. És féltettük a barátunkat tőled. Azért is féltettük, mert vajon ki képes párkapcsolatban lenni egy emberrel aki ennyire erősen szenvedélybeteg. Féltettük, mert melletted boldognak tűnt. És mi attól tartottunk, hogy mivel részedről ez csak egy hóbort, ha elhagyod akkor az a barát akár meg is halhat. Mert valóban annyira a gödörben volt. És arra is emlékszem amikor egyszer valaki megkérdezte tőled, hogy miért vagy vele együtt, akkor valami olyasmit mondtál, hogy: „Te úr Isten?! Hiszen annyira szerethető ember!” És ez nekem nagyon tetszett. Azt hiszem, már mondtam, hogy a bajom veled nem az, amit mondasz, hanem az ahogy mondod. Nehezen birkózom meg az erőszakos emberekkel. De őszintén becsüllek azért, mert példát mutatsz szeretetből és kitartasz. Pedig meg vagyok győződve arról, hogy biztosan őrülten nehéz, meg hogy fáj is őt szeretni. Zárójelben megjegyzem, hogy még avval is egyet értek amit Angliáról mondtál. De nekem, mint egy olyan ember, akinek pont az az ország adja a kenyerét, ilyen kijelentést tenni nem szabad.

A barátnőmnek aki hisz a szerelemben. Hét év magány alatt őrületesen magas falakat épített maga köré, és ember legyen a talpán, aki ezeket a falakat meghágja. Némi bizakodásra ad okot, hogy ennek ellenére most ajtó nyílt ezen az erődítményen és elkezdett beszélgetni egy férfiúval. Ugyan megvan a lehetősége annak, hogy a távolság miatt nem fog működni a dolog, de én jó dolognak tartom, hogy ugyan résnyire is, de kinyílt ez a kapu. Merthogy, mint mondtam: a résnyire nyitott kapu izgalmas és vonzza a bámészkodókat. Ha az a kapu tárva nyitva van az már nem olyan izgalmas, mert látsz mindent, de ha az a kapu csak résnyire van nyitva… No, de a lényeg az, hogy maradjon is csak nyitva az a kapu.

Annak aki most nagyon szerelmes. Én is láttam a lány arcán amit te. Szerintem szeret, még akkor is, ha azt írja, hogy tőle ne várj szerelmet. De teljes mértékig egyet értek kedves közös barátunk barátjával. Lehetséges, hogy nem kéne magadat és őt is tönkretenni evvel a nagy szerelemmel. Mi lenne, ha lenyugodnál egy kicsit és nem csak bor társaságában viselnéd el a saját érzelmeidet? Őszintén, ha én az a lány lennék, hát nem szívesen látnám, hogy te ennyire kínlódsz. Hagyjad egy kicsit. Neki még meg kell birkóznia a saját érzelmeivel. Ne légy már ennyire kétségbeesett. Bízz az ítélő képességedben és ne fojtsd meg. Értsd meg, hogy neki most nehéz. Egy olyan választás előtt áll ami felforgathatja az eddig felépített világát. Ne bántsd azért mert nem dönt azonnal. Légy egy kicsit türelmesebb.

Apunak pedig. A múltkori beszélgetésből loptam egy gondolatot. Lehet, hogy lopok még többet is a jövőben. Ez a mostani valami hasonló volt, hogy: Az embert szeresd és ne a hibáit. A majom szeretet nem igazi szeretet. Mert a hiba az rossz. És ami rossz azt nem kell szeretni. És szeretheted attól még az embert, hogy nem szereted a hibáit.